Nyámnyila Nyúl és a Bűvös Bubák – avagy hogy tanuljunk meg újra gali-galiul Legkelendőbb

– Pipijja, pipijja!
– Mi az, ki az? – riadt fel Nyámnyila, és azonmód kereket oldott volna, ha Ememem meg nem ragadja a lábát és csendre nem inti.
– Csssst! – suttogta. – Nincs semmi vész, csak maradj csendben!
Nyámnyila remegett, de már nem akart elszaladni.
– Mi ez a hang? – kérdezte.
– Sára beszél álmában. Felváltva motyog két szót, amit értek is – igaz, nem tudom, mit jelent -, meg egy csomó másikat, amiből viszont egy kukkot sem értek.
– Pipijja, parisszija! Merköszömbevolnuzséte turemölé, pepejenci – motyogta újra Sára álmában.
– Szerintem érthető. Azt mondja, mert köszön be volna húsétel a túra mellé a Jenő apukája – brillírozott Nyámnyila.
– Mi van? Hogy kinek az apukája?
– Én beszélem ezt a nyelvet.
– Persze. Én is. Teve teveljeveseven mevegbovolovonduvultávál?
– Mi van a tevével? Nem értem, amit mondasz.
– Pedig ugyanolyan halandzsanyelv, mint amit te beszéltél az előbb.
– Én? Dehogy! – válaszolt nevetve Nyámnyila. – De inkább hallgassuk, hátha megértjük!
– Pipijja, pipijja!