Leírás
A Scientia Sacra első és második része Hamvas Béla nagy összefoglaló eszmetörténeti
műve az őskori emberiség szellemi hagyományáról, az archaikus egyiptomi, görög,
kínai és indiai világon át a különböző vallások és kultúrák centrumában jelenvaló
„szakrális tudásról” és ennek formákon túlmutató „egyöntetűségéről”, az
„aranykor” közös tudatáról és valóságáról. A hamvasi értelmezésben a hagyomány
végső soron arról szól, mi az „eredeti lét, mi a megzavarodás, hogyan lehet azt
eltüntetni és az eredeti létet helyreállítani.”
Az 1943-44 között írt Sientia Sacra első részét követően Hamvas az archaikus
hagyomány és a kereszténység viszonyának tisztázására vállalkozik a 40′-es évek
végén megkezdett Scientia Sacra második részében (1947-68), amelyen rövidebb
megszakításokkal valójában élete végéig dolgozott. A második rész könyveiből négy
nagy fejezet készült el, melyek közül az utolsó befejezetlen maradt. A mű azonban
töredékesen is a hamvasi életműnek és kései szemléletének is alapvető és letisztult
foglalatát nyújtja.
A kötetet záró Függelékben Hamvas Bélának a Scientia Sacra monumentális művéhez,
ill. a második befejezetlen részhez írott töredékeit, munkajegyzeteit, feljegyzéseit és
naplójegyzeteit gyűjtjük egybe.
műve az őskori emberiség szellemi hagyományáról, az archaikus egyiptomi, görög,
kínai és indiai világon át a különböző vallások és kultúrák centrumában jelenvaló
„szakrális tudásról” és ennek formákon túlmutató „egyöntetűségéről”, az
„aranykor” közös tudatáról és valóságáról. A hamvasi értelmezésben a hagyomány
végső soron arról szól, mi az „eredeti lét, mi a megzavarodás, hogyan lehet azt
eltüntetni és az eredeti létet helyreállítani.”
Az 1943-44 között írt Sientia Sacra első részét követően Hamvas az archaikus
hagyomány és a kereszténység viszonyának tisztázására vállalkozik a 40′-es évek
végén megkezdett Scientia Sacra második részében (1947-68), amelyen rövidebb
megszakításokkal valójában élete végéig dolgozott. A második rész könyveiből négy
nagy fejezet készült el, melyek közül az utolsó befejezetlen maradt. A mű azonban
töredékesen is a hamvasi életműnek és kései szemléletének is alapvető és letisztult
foglalatát nyújtja.
A kötetet záró Függelékben Hamvas Bélának a Scientia Sacra monumentális művéhez,
ill. a második befejezetlen részhez írott töredékeit, munkajegyzeteit, feljegyzéseit és
naplójegyzeteit gyűjtjük egybe.
